Az örök téma. A titokzatos Kárpát-medence. Kelet és nyugat találkozása. A sztyeppe végső határa. Folyamvölgyekkel gazdagon szeldelt termékeny hazánk.
„Hol kék a zölddel egybenő És lépked rengeteg fenyő, Azt várom, hogy majd hirtelen Egy fényes lovag megjelen. A kékből zöldbe nyargal át, Az égen hagyva lábnyomát. Pontosan úgy, mint hajdanán… Ki tudja. Még jöhet talán.”(A.A.Milne –Lovagok és kisasszonyok)
Magamról
- Tóth Lívia
- Veresegyház, Pest-megye, Hungary
- 26 éve nemezelek, 6 évet tanítottam, és 22 éve vagyok férjnél...Műveimben és tanulmányaimban a kollektív emlékezet nyomait kutatom és szembesítem közönségemmel. Régészeti emlékek motívumait ragadom ki a szkíta, hun, avar, honfoglalás-kori, románkori, s még fellelhető népművészeti munkák köréből, új tartalommal, szín és hangulati elemekkel új életet lehelek beléjük, mintegy titkos mágiaként, mert amit látunk, azt nem feledjük. Ilyen búvópatakként tör felszínre a népművészetben egy-egy motívum akár több száz év múltán. Kései munkáimban a motívum mellé a kert, a paradicsom vízióját társítom hátterül, habár ezek a kertek túlságosan civilizáltak, méltó alapot hagynak a gondolatnak, a távlatnak.
